A düh remekül működik politikai üzemanyagként, de elég-e a kormányzáshoz? Mi történik, ha az új rendszer legfontosabb története továbbra is a múltról szól?
A düh remekül működik politikai üzemanyagként, de elég-e a kormányzáshoz? Mi történik, ha az új rendszer legfontosabb története továbbra is a múltról szól?