Szerző: hirklikk.hu
Negyven év várakozás után az „ír pofon” már nem sokkol, inkább kijózanít. A magyar válogatott még a pótselejtezőig sem jutott el, és Hegyi Iván, futballszakértő szerint ebben nincs semmi váratlan: ez beleillik abba a hosszú történetbe, amelyben nem óriásokkal szemben bukunk el, hanem velünk egy szinten lévő csapatok ellen. Lehet hype-olni, lehet reménykedni, de – ahogy Rossi mondta – olyan „bort” lehet készíteni, amilyen a „szőlő”: a domboldal nem változott.
Szoboszlai Dominik kivételes, de egy fecske nem csinál nyarat – és a beszélgetés egyik legfontosabb állítása, hogy a rendszerből nem termelődik ki mögé csapatnyi, nemzetközi szintű futballista. Pedig voltak már „détáink”: Détári, Kiprich, Kovács Kálmán, Nyilasi – nem nosztalgiából kerülnek elő, hanem azért, mert megmutatják, mit jelentett a futballtudás és a képzés minősége. Hegyi Iván szerint Garaba példája különösen beszédes: nem „született csoda” volt, hanem megtanították futballozni – és ma épp ez hiányzik.
Ha a futball stratégiai ágazat, akkor jogos a kérdés: hol vannak a klasszisok, hol van az előrelépés, hol van az eredmény? A válasz kemény: nincsenek megfelelő színvonalú vezetők és edzők, és ez nem tegnap óta probléma, hanem évtizedek óta. Ez az adás arról szól, miért tartunk még mindig itt – és miért fáj ennyire, amikor a vb-n már Kuraszaóhoz hasonló válogatottakat látunk, csak minket nem.
-1°C